KINA - gyötrelmes fejlődés

Több mint egy évtizede dolgozom Kínában. Lenyűgözött az ország gyarapodása.- s meg-

döbbentett az ezzel járó, mindenütt szagolható, látható, sőt ízlelhető környezetrombolás.Számtalan jelentést, statisztikát olvashat az ember a környezeti bajokról, ám ha a saját bőrén tapasztalhatja a hatásokat, az egészen más milyen.A kínai talajeróziót világviszonylatban is igen súlyosnak ítélő jelentések,merőben új értelmet nyer,ha az ember kinéz az ablakon, s azt látja, hogy fullasztó sárga porfelhő kavarog az Örök Béke sugárútján.Az eróziós válságot-melynek gyökere Mao Zedong/Mao ce-tung/agrárpolitikájáig nyúlik vissza- csak súlyosbította az észak-nyugat-kínai sztyeppéket,és fennsíkokat, portengerré változtató aszály: A kelet felé tartó tavaszi porviharok végigsöpörnek Japánon,a Koreai - félszigeten, és elérnek Észak-Amerikába is.Meglehet ,hogy a világ műhelyévé váló Kína meggazdagszik, ám- ahogy a jómodú és szegény pekingiek kérdik- mit ér a pénz ha rossz a levegő?Ha a gazdaság ilyen tempóban fejlődik,Kína megelőzheti az Egyesült Államokat- már ami a globális felmelegedésben szerepet játszó üvegházhatású gázok kibocsátását illeti.Kína ma is a szén kitermelésével , és elégetésével nyeri az energia 75 %-át. Emellett évi 17 tonna kén-dioxidot juttat a levegőbe/az Egyesült Államok 10 millió tonnát/,nagymértékben elősegítve ezzel a savas esők képződését.A szénfűtés miatt, a beltéri légszennyezés évente 700 ezer ember életét követeli.Bármilyen rossz a levegő, a vízhiány még veszedelmesebb.Mintegy 700 millió ember iszik emberi és állati szennyel fertőzött vizet,melynek szennyezettsége jóval meghaladja a megengedett határértéket.

A kínai nagyvárosok kétharmadában súlyos az ÍVÓVÍZHIÁNY.MINDANNYIUNKAT ÉRINTHET, HOGY AZ ORSZÁG MEGBIRKÓZIK-E VÍZELLÁTÁSI GONDJAIVAL
A vezetők újfajta szemléletének egyik, radikális megnyilvánulása a természet "természetessé tételére irányuló terv.A kommunista párt 1949-ben történő hatalomra jutása után-a" természet leigázása"jegyében-széltében hosszában gátakat és öntözőműveket építettek.A Jangce és más folyók vízgyűjtőjén a parasztok hegyoldalakat és tavakat csapoltak le,hogy gabonát termesszenek.Ez volt a kínai vidékfejlesztési politika egyik sarkköve.A növényzet letarolásával viszont meggyorsult az erózió és a vizek elfolyása, s az 1990-es évekre minden eddiginél nagyobb árvizek pusztítanak.

Mindezek ismeretében felötlött bennem, hogy a kínaiak a gazdasági szuperhatalom kiépítése helyett, inkább öngyilkosságot követnek el.Talán a kínai vezetők is megfontolták e "veszélyt." A kínai kormány még soha nem tartotta ilyen fontosnak a környezet ügyét.Kétségtelen ,hogy aki figyel, az láthatja miként kezdi átitatni a kínai lakosság rétegeit, egy újfajta környezeti tudatosság. Nyilvánvaló, hogy Kína még csak most kezd elszakadni a régi szokásoktól és szemlélettől. A fordulat 1999-ben következett be, amikor a Jangce áradásakor kis híján 4 ezer ember veszítette életét, és milliók váltak hajléktalanná.Zhu Rongji/Csu Zsu-csi / akkori miniszterelnök válaszintézkedése mérföldkövet jelentett a kínai környezetpolitikában. A monumentális Három szurdok -gát építésével, ugyan folytatódott a Jangce további leigázása,de Zhu szigorúan megtiltotta a természetes erdők irtását, s a Jangce vízgyűjtő területén kiterjedt erdőtelepítési programot kezdeményezett.A terv, hogy újra elárasztják a Jangce ártereit- ahol hattyúk, gémek gólyák, récék, ludak, kárókatonák, kócsagok és hódarvak pihentek meg ázsiai vonulásuk során mintegy 2,5 millió ember kitelepítésével jár: magasabb helyekre, kisvárosokba kell költözniük.Egy idős paraszt felidézte , milyen boldogok voltak amkor 1958-ban megépült a gát, és ideköltözve birtokba vehették az újonnan elhódított területeket. Most megint költözniük kell. Nem könnyű ez már egy idős parasztcsaládnak,és egy új megélhetési formát kell biztosítani számukra.Olyasvalami történik ma, ami korábban elképzelhetetlen volt: a kínai vezetők megmutatták,hogy képesek felhagyni a mamutprogramokkal, s eredeti állapotába állítják vissza a tájat.Kína amellett, hogy elismerte az ország problémáinak súlyosságát- külföldi segítséget is elfogad.A Kínától szélirányban álló Japán megsínyli a széntüzelésből eredő kén-dioxid kibocsátás okozta savas esők hatását,épp ezért füstgázmosókat adományozott a Shanxi tartomány erőműveinek.Ez a tartomány adja a a kínai széntermelés negyedét.Shanxi fővárosa Taiyuan a legszennyezettebb városok egyike.A levegőminőség javítására a város engedélyezte az "emissziókereskedelmet"- azaz a szennyezést gazdaságosan, s az előírtnál nagyobb mértékben csökkentő üzemek "krediteket" adhatnak el a magasabb költséggel működőknek. Kínában tudatossá vált a szennyezés elleni küzdelem és a természetvédelem, ám az állami környezetvédelmi hívatal megalakításával vált szervezettebbé.A törvényeket azonban nagyon nehéz a gyakorlatba átültetni.A jogrendszerűnk még korántsem tökéletes-állítja Xu Kezhu, aki környezetvédelmi jogot tanít.A kapzsiság és a központi pénzek szűkös volta, még mindig dominál.Kunming iparvárosban még mindig ritkán kényszerítik a szennyvizüket a Chi tóba zúdító üzemeket arra,hogy fizessék be a rájuk kiszabott büntetést.A hivatalnokok rendszeresen "megszépítik a kimutatásokat, a tó szennyezettségi adatait, nehogy elrontsák a sikerjelentéseket.Az e fajta kozmetikázott adatok, nem kezdik-e ki a környezeti bajokat? Ha ez a kiábrándultság civil mozgalmakká erősödik, netán, polgári engedetlenségig fajulhat, akkor még a polilitikai rendszer is nyitásra kerülhet, amit még semmilyen politikai mozgalomnak nem sikerült elérni. Ám ahogy a szilikózisba belerokkant daquiaói aranybányászok története jelzi, még a hatalomtól való félelem is elenyészik ha emberéletekről van szó.1998-ban a bányászok beperelték a a megyei közigazgatást,kártérítést követelve, a z őket ért ártalmakért. Sok kínai reméli hamarosan átveheti a világ más országaiban élő gazdag városiak életstílusát.Drága terepjárókra, és egyéb kütyükre szórják a pénzt.Hazafelé menet Kína növekvő gazdaságán töprengtem.Meg azon, ezzel együtt jár egy régi gond, a szegénység helyére miképp lép, egy új probléma: az erőforrások felélése.